Szabó Csaba ‒ Szabó Ernő

XVI. Magyar Ókortudományi Konferencia, Pécs

ABSZTRAKT: 2021. januárjában Nagyenyeden (Aiud, Romania) lehetőségünk nyílt a CIL III, 953 (TC XV) viaszostábla alapos vizsgálatára és digitalizálására. Az 1855-ben Verespatakon (Roșia Montană, Romania) felfedezett táblát a Mommsen-féle publikációt követően a tudomány mintegy másfél évszázadig szem elől vesztette, mindeddig kizárólag a CIL-ben közzétett szűkszavú leírás és olvasat állt rendelkezésre. Mommsen nem tett említést a pagina prior recto és a pagina posterior verso viaszborításáról, valamint az ezeken megfigyelhető szövegnyomokról, így a későbbi irodalom – tévesen – hol diptichonként, hol triptichonként hivatkozott az eredetileg legalább négy (quinquiplex or tetraptychon), vagy több (multiplex or polyptychon) falapból álló codexre. A tábla álló formátumú, a viaszba karcolt sorok a falapok rövidebb oldalaival párhuzamosan futnak a kötésre és a fa erezetére merőlegesen. Ez a megoldás egyedülálló a daciai viaszostáblák között. A tábla álló formátuma és az egyik hosszanti oldal peremén függőleges helyzetű lyukpárok segítségével kialakított kötése miatt nem illeszthető a vindonissai leletek alapján felállított – és más leletegyüttesek esetében is alkalmazott – tipológiai rendszerbe. E két ismertetőjele, kis mérete és szövegének tartalma alapján az „account-tablets”-nek nevezett codexek közé sorolhatjuk.  Analóg account-tablets nagy számban kerültek elő a római Egyiptom területéről, egy példány ismert Dura Europosból. Ismerünk ilyen formátumú viaszostáblákat Herculaneumból is, jóllehet a szövegük nem maradt fent.  Valószínűleg ilyen account-tablets láthatók a Vezúv környéki falfestmények némely csendéletén. Előadásunkban a daciai példány bemutatásán túl arra keressük a választ, hogy azonosíthatók-e analóg account-tablets a római síremlékek faragványain.