2022. június 29. és július 7. között Törökországban jártam egy tanulmányúton, melynek célja az ókori Phrygia területén található múzeumok anyagának áttekintése volt az íróeszköz- és íróanyag-ábrázolások szempontjából. Utamat az Isztambuli Régészeti Múzeum (İstanbul Arkeoloji Müzeleri) gyűjteményének megtekintésével kezdtem, ahová az Oszmán-Török Birodalom minden sarkából gyűjtötték össze a műkincseket, emiatt a kollekció méreteit és színvonalát tekintve is a British Museuméval és a Louvre-éval vetekszik.
Magán a kiállításon is számos érdekes frígiai sztélét találtunk és az árnyas udvaron is rengeteg izgalmas szarkofág és sztélé van szépen rendszerezetten kiállítva, köztük egy íróeszközöket ábrázoló frígiai szarkofág.
Utam az Isztambultól 160 km-re délre fekvő egykori oszmán főváros, Bursa felé folytatódott, ahol egy viszonylag kisméretű, de rendkívül érdekes múzeumot találunk (Bursa Arkeoloji Müzesi). A kutató számára a valódi izgalmakat itt sem annyira a szépen rendezett kiállítás, hanem az udvaron teljes összevisszaságban heverő épületmaradványok, szarkofágok és síremlékek jelentették.
Szerencsére senkit nem zavart, hogy kb. két órán keresztül fotóztuk és filmeztük az itteni érdekesebb leleteket, amelyek közül többet már a MAMA (Monumenta Asiae Minoris Antiqua) köteteiben is publikáltak. Az innen ugyancsak kb. 160 km-re található Eskişehir (ókori nevén Dorylaion) már a frígiai felföld szélén, mintegy 800 m-re a tengerszint felett fekszik. Gyönyörű múzeumában sokáig el lehet időzni.
Itt jegyzem meg, hogy Törökországban nagyon magas színvonalú a múzeumkultúra, ami nem csak azt jelenti, hogy a legtöbb helyen külső megjelenés és belső tartalom szempontjából is modern múzeumépületekkel és kiálltásokkal találkozunk, hanem látszik a gyűjteményeken a hozzáértő, gondos szakemberek munkája. Az udvaron egy fríg sztélé mellett készült ez a rövid felvétel.
Sajnos, a legtöbb újonnan épített, modern múzeummal az baj, hogy a raktár-udvaron nem engedélyezik a kutatást. Utam délkeleti irányban, a 100 km-re fekvő Kütahyában (ókori nevén Kotyaion) folytatódott, amely Kossuth Lajos száműzetésének helyszíne volt 1850-51-ben. A nagy magyar államférfi emlékét gyönyörűen felújított és gazdag kiállítással berendezett múzeum őrzi, ahol valamilyen rejtélyes oknál fogva nem nyitották meg a szobákat a látogatók előtt. Az itteni aprócska múzeum is számos érdekes frígiai sztélét őriz, amelyekről itt látható egy rövid felvétel.
Az udvarra csak a kerítésen keresztül tudtuk bekukucskálni ‒ amikor éppen nem támadtak a falkában az utcán kóborló kutyák ‒, de a fotózásra nem kaptunk engedélyt. Ezért a frusztrációért némileg kárpótolt az innen 60 km-re fekvő egykori fríg település, Aizanoi romterülete (Çavdarhisar), ahol a Zeusz-templom körül több sorban elrendezve a fűben szétszórva hever többszáz frígiai sírsztélé, köztük olyanok is, amelyeket még sosem publikáltak.
Szerencsére az sztéléket egyenként végig lehetett fotózni, csak sajnos lerajzolásukra és lemérésükre nem maradt idő. Megdöbbentő, hogy olyan sztélék is itt hevernek az időjárás viszontagságainak kitéve, amelyek a világ bármely jelentős múzeumának díszére válhatnának. Aizanoitól 80 km-re délre fekszik Uşak, egy a 11. században alapított, de mára félmilliós várossá nőtt település, amely rendkívül modern és igen gazdag régészeti múzeummal dicsekedhet ‒ egyebek mellett itt őrzik az 1966-ban felfedezett Kr. e. 7. századi lüdiai kincseket (Karun Treasure).
A múzeumban ugyanakkor néhány érdekes frígiai síremléket is felfedezhetünk.
Törökország egyik legnépszerűbb turista-desztinációja Pamukkale, amely mellett közvetlenül fekszik az ókori Hierapolis városa. Sajnos itt a negyven fokos melegben még árnyékot adó fák sincsenek, így a turistának igencsak elszántnak kell lennie, ha be akarja járni a hatalmas területen fekvő ókori metropoliszt.
Hierapolis múzeumában inkább csak a jelentősebb szoborműveket és szarkofágokat állították ki, az udvarra azonban ‒ ahol szemmel láthatóan tucatszámra hevert számos síremlék ‒ nem engedtek ki, sőt még fotót sem volt szabad készíteni a lezárt területről. Végül tanulmányutunkat az Égei-tenger parti négymilliós nagyvárosban, Izmirben (antik nevén Smyrna) fejeztük be, ahol az 1927-ben alapított városi múzeum (İzmir Arkeoloji Müzesi) kissé régimódi ugyan, de udvarán ‒ rendezett formában és rendezetlen összevisszaságban ‒ sok izgalmas kőtöredék hever.
Egyebek mellett itt találtam rá a MAMA kötetében már publikált fríg sztélé-töredékre, amely talán új fejezetet nyithat az ókori könyvtörténet kutatásában.
