Kutatócsoportunk a járványhelyzetre való tekintettel online rendezte meg a 2021 őszére tervezett nemzetközi konferenciáját. Bár a meghívott előadók közül többen is jelezték, hogy még soha korábban nem használták a MS Teams programját, mindenkinek időben sikerült becsatlakoznia, a ppt-ket megosztania, és szerencsére semmilyen technikai gond nem jött közbe. Így 2021. október 28-án délután 13:00 és 18:00 óra között zavartalanul bonyolíthattuk le a Representations of writing materials on Roman funerary monuments. Text, image, message című workhsopot, amelyen tíz előadó szerepelt nyolc országból (Egyesült Államok, Egyesült Királyság. Lengyelország, Románia, Svájc, Szerbia, Törökország és természetesen Magyarország).

Nyitó előadásunkat Elizabeth A. Meyer professzor asszony tartotta (University of Virginia, Charlottesville), aki arról beszélt, hogy a míg a Múzsákat a klasszikus kori görög képzőművészetben kizárólag zeneszerszámokkal ábrázolták, addig Klió (a történetírás múzsája) és Kalliopé (az epika múzsája) esetében a római korban két íróanyag: a viaszostábla és a papirusztekercs jelenik meg kezükben. Érdekes, hogy eleinte nem dőlt el, hogy melyik múzsa melyik íróanyagot tartja, de a császárkorra Kalliopéhez véglegesen a tekercs, Klióhoz pedig a tábla társult. Meyer professzor értelmezése szerint az utóbbi az emlékezet rögzítésével függ össze, mivel a táblákon is túlnyomóan jogi szövegeket rögzítettek. Anna Willi (University of Nottingham) egy különleges íróeszköz vizsgált meg, amely ritkán ugyan, de előfordul ábrázolásokon. Az elnyúlt téglalap alakú, lapos, csiszolt csont vagy faeszköz egy gombban végződik, de funkcióját nem ismerjük: vagy viaszostáblák elgyengetésére, vagy papiruszlapok lesimítására használhatták. Benjamin Hartmann (Universität Zürich) arról értekezett, hogy az írótáblák a professzionális írnokok foglalkozásmarkerei voltak a sírábrázolásokon. Szabó Csaba (Universitatea Lucian Blaga, Sibiu/Nagyszeben) és Szabó Ernő (Pécsi Tudományegyetem) közös előadásukban egy Mommsen által leírt, valaha elveszett, majd újra előkerült daciai viaszostábla rekonstrukcióját mutatták be rendkívül szemléletes előadásukban. Josy Luginbühl (Universität Bern) az íróeszközök ábrázolásait kutatta a nők síremlékein, megállapítva, hogy a nyugati tartományokban meglehetősen kevés az erre vonatkozó anyag. Sanja Pilipović (Arheološki Institut, Belgrád) a kb. egy tucat moesiai sírábrázoláson látható tábla- és tekercsábrázolás lehetséges jelentéseit elemezte. Agócs Nándor (ELTE BDPK, Szent István Király Múzeum) a kutatócsoportunk által fejlesztett adatbázisra támaszkodva elemezte a pannoniai sírsztéléken látható íróanyag-ábrázolások szóbajöhető értelmezéseit, és egyúttal jónéhány téves elképzelést ki is zárt. Łukasz Sokołowski (Uniwersytet Warszawski) a palmyrai portrékon található többszáz íróanyag (köztük a problematikus schedulae) lehetséges jelentéseit kutatta. Ergün Laflı (Dokuz Eylül Üniversitesi, Izmir) előadásában rohamtempóban szaladt végig a török múzeumokban található íróanyag-ábrázolásokon, amelynek során számos izgalmas, eddig még publikáltalan és értelmezésre váró íróeszközt mutatott be. Az esemény záró előadásában Grüll Tibor (Pécsi Tudományegyetem) a phrygiai kapusztéléken található íróanyag-ábrázolásokat elemezte statisztikai módszerrel, és egy különleges ‒ zsanérral összekapcsolt és szarv alakú nyélben végződő ‒ kódex-típusra hívta fel a figyelmet.

Az előadások anyagát reményeink szerint 2022-ben, vagy legkésőbb 2023-ban az oxfordi Archaeopress kiadónál fogjuk megjelentetni.