A kézben ábrázolt tekercsek kapcsán felvetődött a korábbi kutatásban, hogy egyes esetekben a tekercsek házassági szerződések lehetnek. Főként azon síremlékeken, ahol egy nő és egy férfi alakja látható egymás mellett, akik összekapcsolják jobbjaikat. Ezt a kézfogási gesztust latinul „dextrarum iunctio”-nak nevezzük. Az ókorban ez nem az üdvözléskor/búcsúzáskor használt gesztus volt, mint napjainkban (arra alighanem a csókot használták), hanem az egyetértés, a (vendég)barátság, a szövetség szimbóluma. A görögöknél a házassági ceremónia részét képezte, majd a rómaiaknál a hitvesi egyetértés s harmónia jelzésére szolgált. Pannonia Superiorból (213/214 utáni provincia határral számolva) összesen 6 olyan ábrázolás ismert jelenleg, amin megtalálható mind a tekercsábrázolás, mind a jobbok összekapcsolása. Tekintve, hogy a tartományból jelenleg nagyjából 100 olyan kőemléket ismerünk, amin tekercsábrázolás látható, ez a 6 egyáltalán nem jelent nagyszámú esetet. Mind a 6 ábrázolás sírsztélén maradt fenn. Adódik a kérdés, hogy ismert-e olyan sztélé Pannonnia Superiorból, amin a dextrarum iunctio gesztusa látható, de nincs tekercsábrázolás? Ha áttekintjük a tartományból ismert több mint 1000 sztélét, arra a válaszra jutunk, hogy nincs olyan ábrázolás, amin jobbok összekapcsolása látható, de nem ábrázoltak tekercset. Tehát a kettő kizárólag együtt fordul elő, így arra a következtetésre sarkall minket, hogy összefüggés van a két ábrázolás között. Ha részletesebben megvizsgáljuk az ismert ábrázolásokat, olyan akadályokba ütközünk, amik egy tartomány szintű vizsgálat előtt gyakran tornyosulnak. Ezek a típusú ábrázolások szemléletesen bemutatják a problémákat, amik a hasonló jellegű kutatásokat nehezítik. Egyfelől azt szeretnénk tudni, hogy ez az ábrázolás a törvényes házasság jelzésére, vagy esetlegesen más, a házassággal, örökösödéssel összefüggő jogi jellegű dokumentumra (házassági szerződés) utal (vagy valami teljesen másra). Ehhez a síremlékek feliratai nyújthatnak támpontot számunkra. Itt jelentkezik az a gond, hogy a hat feliratból két esetben (Lupa 44, 30045) nem maradt fenn a sírfelirat, egy továbbin (Lupa 58) pedig túl kevés őrződött meg ahhoz, hogy következtetések levonására alkalmas legyen. Egy esetben (Lupa 626) a felirat szövegéből egyértelműen kiderül, hogy férjről és feleségről van szó, a síremlék pedig a feleség halála alkalmából készült. Egy másik esetben (Lupa 422) a férfi volt az elhunyt, a felirat állíttatója pedig a felszabadított rabszolganője, aki a szövegben nem nevezi magát a feleségének, de ettől még lehetséges, hogy az volt. A harmadik esetben (Lupa 423) ugyancsak a férfi volt az elhunyt, azonban a szöveg szerint lánya állította a feliratot. Tehát háromból csak egy esetben igazolható, hogy a két ábrázolt személy házaspár volt. Jelentkezik egy további probléma is: ha megfigyeljük az ábrázolt kéttartásokat, akkor azt vehetjük észre, hogy a szabadosnő és a lány esetében nem a „klasszikus” kézfogás látható, hanem lényegében a felek egymás hüvelykujját szorítják. Noha itt felkiálthatnánk, hogy „Hoppá, akkor már meg is van a válasz!”, azonban ez mégsem ilyen egyszerű. Ugyanis a három felirattal is rendelkező ábrázolás között jelentős időbeli különbség is van. Míg az a sztélé (Lupa 626), ahol egyértelműen férj és feleség ábrázolásáról van szó, a III. századra tehető, addig a másik kettő (Lupa 422, 423) az I. században készült. Ráadásul e kettő alighanem ugyanazon műhely alkotása lehetett, így meglehet, hogy a gesztusok különbözősége az időbeli eltérésnek, vagy a kőfaragó stílusának köszönhető. Ráadásul a pontos kéztartást is nehéz kivenni a ránk maradt többi faragványnál, így még az sem biztos, hogy ez a típus csak ebben a két esetben figyelhető meg. Összességében abban bízhatunk, hogy a birodalmi szintű anyag áttekintése majd újabb adalékkal szolgál a „dextrarum iunctio” ábrázoláshoz kapcsoló kérdések megválaszolásához is.