2020 szeptemberében Agócs Nándor (ELTE BDPK) és Farkas István Gergő (PTE BTK CLIR Kutatóközpont) társaságában – a szakma számára részben ismeretlen – római kőemlékeket vizsgáltunk meg a dunavecsei Petőfi-emlékház udvarán. A helytörténeti gyűjtemény, amelynek a Petrovics-család egykori mészárszéke ad otthont, nem rendelkezik semmilyen leltárkönyvvel, vagy feljegyzéssel az udvarán elhelyezett római kövekre vonatkozóan. Így nem volt információnk arról sem, hogy honnan kerülhetett az emlékház udvarára az a négyalakos római sírkőtöredék, amelyen két alak kezében is feltűnik a kutatásunk tárgyát képező irattekercs. Ha a gyűjteménybe kerülés pontos időpontját nem is sikerült kideríteni, egy hírlapi fotó alapján bizonyos, hogy 1987-ben már a Petőfi-emlékház udvarán állt a kőemlék:
A környékről előkerült, publikált római sírkövek áttekintő vizsgálata után kiderült, hogy a mindezidáig elveszettként számontartott faragvány szakirodalmi közlésére csak a közelmúltban került sor egy fél évszázados fotó alapján.[1] A római sírkőtöredék 1967-ben egy középkorinak vélt[2] kőépület alapjainak elmarkolásakor került elő Tass Templomhátnak nevezett külterületén. Közvetlenül a leletmentéskor készült az a jó minőségű fotó, amely alapján Kovács Péter professzor 2017-ben publikálta a faragványt:
A 3D fotogrammetriáról szóló bejegyzésünkben röviden bemutattuk a fénykép alapú modellalkotási módszer előnyeit. Nézzük meg, mennyiben szolgál kiegészítő adatokkal a kőemlékről készített 3D modell a 2017-es fénykép alapú leíráshoz képest:
A sírsztélé oromzatát a képmező felső peremének tympanon-szerű kialakítása alkotja a két szélen kiemelkedő akroterionokkal. Az ormozatot nem fűrészelték le. A képmezőben négy felnőtt félalakos ábrázolása látható, a széleken két férfi, középen két nő. A négy alak váll- és fejmagassága közelítőleg azonos, az arcok sérülése nem teszi lehetővé, hogy a személyek között korkülönbséget állapítsunk meg. A Kovács által rögzített családi viszony („apa és anya egy fiú- és egy lánygyermekkel”) felvethető, de nem bizonyítható.
Mindkét férfi hosszú ujjú tunikát (tunica manicata) visel. Efelett nem belebújós paenulát, hanem egyértelműen köpenyt (sagum), amely jobb vállukon korongfibulával van összefogva. A köpeny jobb válltól induló nyaki redője csaknem egyenesen halad balra, szélesebb „gallért” képezve. Függőleges redők csak a jobb vállról omlanak lefelé.[3] Cingulum militare egyik férfin sem figyelhető meg. Mindkét férfi zárt tekercset (volumen) tart a bal kezében. A tekercsek egy columnából állnak, a tekercstartónyélnek (umbilicus) nincs nyoma.[4] A férfiak jobb kézének kinyújtott mutató- és középső ujja érinti a bal kézben tartott tekercset („Zweifingergestus”).[5] A két férfi arca leverve, füleik elállóak.
Mindkét nő ruházata kerek nyakkivágású tunica manicata, a nyaknál V-alakú redőkkel, amely az anyag finomságára utalhat.[6] A tunika fölött könnyedén a vállakra vetett vállkendőt viselnek, amely nincs összefogva. Ezt a mindkét vállon szimmetrikusan elhelyezett vállkendőt meg kell különböztetnünk a római módon, aszimmetrikusan viselt pallától.[7] Stolára utaló nyomot nem találtunk a faragványon, ez egyébként is ritka ruhadarabnak számított a közép-Duna-vidéki provinciákban.[8] A két nő rövid fátylat visel – valószínűleg fejfedő nélkül –,[9] arcuk leverve. Karperec egyik nő jobbján sem figyelhető meg. A bal oldali nő jobb kezében kerekded gyümölcs (malum),[10] balja takarásban. A jobb oldali nő aránytalanul nagy jobb kézfejével vállkendőjének jobb válláról leomló szélét fogja, balja takarásban.
Összefoglalóan: A háromdimenziós modellen végzett domborzatelemzés segítségével az erősen kopott ábrázolás számos részletét sikerült pontosítanunk.
Jegyzetek:
[1] Kovács–Pánya 2017. 90–91. nr. 2.
[2] H. Tóth–Horváth 1968. 80. = H. Tóth 1972. 260. = H. Tóth 1990. 141. nr. 193. Valószínűbb azonban, hogy az elbontott épület az újkori „nagyúti csárda” lehetett. Ezúton köszönöm az információt Pánya István osztályvezető régésznek (Kecskeméti Katona József Múzeum).
[3] A köpenyszerű ruhadarabokhoz összefoglalóan Pannonia viszonylatában: Gáspár 2016. 109–110; Handy–Pochmarski 2020. A közép-Duna-vidéki tartományok tekintetében: Rothe 2012. 159–165
[4] A kézben tartott íróanyagok tipológiájához: Agócs et al. 2021. 29–30.
[5] A tekercsekhez kapcsolódó gesztusnyelvhez: Agócs et al. 2021. 32.
[6] Gáspár 2016. 107–108.
[7] Rothe 2012. 191–192. Lásd még: Láng 1919. 238; Gáspár 2016. 111–112.
[8] Rothe 2012. 176.
[9] Az önmagában viselt rövid fátyolhoz a közép-Duna-vidéki tartományok tekintetében: Rothe 2012. 195–198, 194. Map 3 (elterjedési térkép), 197. fig. 44 (V2 típus).
[10] A pannoniai malum-ábrázolásokhoz: Gáspár 2016. 74–77.
Irodalom:
Agócs et al. 2021. = Agócs Nándor – Grüll Tibor – Jusztinger János – Szabó Ernő: Íróanyagok és íróeszközök ábrázolásai római síremlékeken. Kísérlet egy gyakori ikonográfiai motívum tipológiai elemzésére. Ókor 20:1 (2021) 26–45.
Gáspár 2016. = Gáspár Dorottya: Pannoniai síremlékek I–III. Római kori halottkultusz a mai Magyarország területén (Summary: Grave monuments in Pannonia. Ancient Roman cult of the dead on the territory of present-day Hungary). (Bivio 4). Evangélikus Országos Könyvtár, Budapest, 2016
H. Tóth 1972. = H. Tóth Elvira: Régészeti kutatások Bács-Kiskun megyében. Cumania 1 (1972) 235–261.
H. Tóth 1990. = H. Tóth Elvira: Négy évtized régészeti kutatásai Bács-Kiskun megyében (1949–1989). Cumania 12 (1990) 81–234.
H. Tóth–Horváth 1968. = H. Tóth Elvira – Horváth Attila: Tass-Templomhát. Régészeti Füzetek 21 (1968) 80.
Handy–Pochmarski 2020. = Handy, Markus – Pochmarski, Erwin: Die Sagumtracht in der Provinz Pannonia superior. In: Radman-Livaja, Ivan – Bilić, Tomislav (eds.): Monumenta marmore aereque perenniora. Zbornik radova u čast Anti Rendiću-Miočeviću. (Collectanea Archaeologica Musei Archaeologici Zagrabiensis). Arheološki muzej u Zagrebu, Zagreb, 2020. 278–301.
Kovács–Pánya 2017. = Kovács Péter – Pánya István: Római feliratos oltárkő Tassról. In: Fehér Bence – Kovács Péter (eds.): Studia Epigraphica Pannonica (SEP) Vol. IX.: Epigráfiai tanulmányok Alföldy Géza emlékére. (TITE Könyvek 12). Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület – Corpus Inscriptionum Latinarum magyarországi munkabizottsága, Budapest, 2017. 87–95.
Láng 1919. = Láng Margit: Die pannonische Frauentracht. Jahreshefte des Österreichischen Archäologischen Institutes in Wien 19–20 (1919) 207–260.
Rothe 2012. = Rothe, Ursula: Clothing in the Middle Danube provinces. The garments, their origins and their distribution. Jahreshefte des Österreichischen Archäologischen Institutes in Wien 81 (2012) 137–231.